(és alkalomadtán a hasonló karizmák, pl. látomások, kijelentések) területén legalább a következő tíz dolgot szeretném szem előtt tartani.
1). A nyelveken szólás csupán önmagában még semmit nem bizonyít, sem nem használ (1Korinthus 13,1). Hiszen a nyelveken szólás jelensége megfigyelhető szinte minden egyes világvallásban. Tehát a nyelveken szólások még azt sem bizonyítják, hogy valaki újjászületett ember lenne. Sok újszövetségi esetben azonban a nyelveken szólás a Szentlélek ajándékában való részesülés jele. De máskor a nyelveken szólás lehet egyszerűen pszichikai jelenség, semmi több. Mostanában mondta nekem valaki, hogy ő hitetlent is hallott nyelveken szólni. Azonban a biblikus nyelveken szólás sem használ semmit, ha nincs szeretet, azaz nem vagyunk olyan szerető emberek, akik mindent eltűrünk mások érdekében, és még jogaink lemondása árán is alkalmazkodunk testvéreinkhez, azok hasznát keresve.
2). A nyelveken szólás nem jelent többletet lelkiség területén. Pál apostol tanítása szerint (1Korinthus 12 és 14) nincs semmilyen bibliai alapja annak, hogy az a hívő, aki nyelveken szól, lelkibb ember lenne. Lényegében a Lélek gyümölcse az, ami többletet jelent lelkiség szempontjából, nem a Lélek ajándékai. Bár a korinthusi gyülekezet tagjai semmilyen lelki ajándék nélkül nem szűkölködtek (1Korinthus 1,7), a Lélek gyümölcsének azonban igenis híjával voltak. Szenzációhajhászók, szakadárok, erkölcstelenek, és tekintélyellenesek voltak. A Szentlélek gyümölcse az tehát, ami jelzi a lelkiséget, és nem a Szentlélek karizmái. Az erkölcsi jellem fontosabb, mint a szolgálati képesség. A szentség, szeretet, alázat mind hiányzott Korinthusban, de jelen volt a felfuvalkodás, paráznaság, és minden más lelki karizma. Ez óvatosságra int minket.
3). A nyelveken szólás nem feltétlenül bizonyítéka a Lélekkeresztségnek. Aki Úrnak mondja Jézust, ezzel már rögtön jelzi, hogy a Szentlélek által szól (1Korinthus 12,3). Pál apostol nyilván magától értetődőnek tartja, hogy az illető személy ezt őszintén jelenti ki. Pünkösdtől kezdve a bűnbocsánat áldása és a Lélekkeresztség ajándéka az újjászületéssel (megtéréssel és hittel) egybekapcsolt, közös és elmaradhatatlan áldás, nem pedig két különálló esemény. A Pünkösdkor megtért háromezer megtértről nem tartja fontosnak megemlíteni az Ige, hogy szóltak volna nyelveken (bár nincs kizárva). A nyelveken szólás és a többi karizmák, amelyeket Korinthusban gyakoroltak, még azt sem jelentették, hogy a korinthusi hívők tájékozottak lettek volna azok használata, illetve haszna felől (1Korinthus 12,1). A legkevésbé hasznosat – a nyelveken szólást – tették a legelső helyre és annak „használati utasítását” teljesen figyelmen kívül hagyták. Rajongók voltak és a látványos dolgokat űzték.
4). A nyelveken szólás nem adatott minden hívőnek (1Korinthus 12,30). Bár a nyeleken szólás nem egyetemes ajándék, a Lélek gyümölcse minden hívőtől elvárt követelmény. Sajnos, manapság egyesek a nyelveken szólást tekintik a Lélekkeresztségben való részesülés tesztjének. Pedig a Lélek gyümölcse az, ami igazán fontos. A Lélek gyümölcse azonban nem csak a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Mert a Galata 5,23-ban Pál apostol nem azt mondja, hogy ezek ellen nincs törvény, hanem azt, hogy az „ilyenek” ellen nincs törvény. Tehát az ilyenek, vagyis az ehhez hasonlók ellen nincs törvény. Az engedelmesség, szentség, és alázat szerintem szintén a Lélek gyümölcséhez tartozik, más bibliai erényekkel együtt. A testnek cselekedete viszont a paráznaság, összeférhetetlenség, visszavonás, pártütés, stb. A test cselekedete soha nem fér meg a Lélek gyümölcsével, ám – sajnos – a karizmákkal igen!
5). Egy egész istentiszteleti alkalmon csupán két ember szólhat nyelveken, maximum három (1Korinthus 14,27). Amit Pál apostol parancsolt a korinthusiaknak, az ma is érvényes. Ha valamely közösségben kettőnél vagy max. háromnál többen szólnak nyelveken egy istentisztelet alatt, ott az Isten Szentlelke által ihletett Ige ellen cselekszenek. Vajon mennyire vannak ezek a bibliai, konkrét előírások manapság betartva azokban a gyülekezetekben, ahol e karizmákat használják?
6). A nyelveken szólást soha nem gyakorolhatják egy időben egyszerre többen. Egy időben csupán egy ember szólhat nyelveken (1Korinthus 12,27). Egyszerre ketten vagy többen nem szólhatnak. Másképp őrjöngés az egész. Csak miután az első befejezte, szólhat a másik. Minden más tanítás és gyakorlat, amely nem ezt követi, bibliaellenes. Ez nem csak a nyeleken szólásra érvényes, hanem az ún. nyelveken való imádkozásra is. Az ellenőrizetlen nyelveken szólások, a kicsinyes prófétálások, és az elrugaszkodott látomások sok bajt és zavart okoztak már gyülekezeti tagok között.
7). A nyelveken szólást csak magyarázó segítségével szabad gyakorolni, másképp tilos a használata. Ez persze, a gyülekezeti alkalmakra érvényes – legyen az szűkebb házi istentisztelet, vagy nyilvános istentiszteleti alkalom. Kivétel e szabály alól a privátban gyakorolt nyelveken szólás, ami valószínűleg csak otthon történik a belső kamrában (1Korinthus 14,28). Ez azért van, mert a nyelveken szólás csak közvetve hasznosítható, azaz, ha van még egy másik karizma mellette: a nyelvek magyarázata. Hisz a nyelveken szólás önmagában semmit nem használ a gyülekezetnek. S mivel minden karizma használata eleve a mások építésére kell, hogy történjen, a nyeleken szólást nem szabad magyarázat nélkül gyakorolni. A nyelveken szólás önmagában való használhatatlansága egyúttal jelzi annak jelentősen korlátozott hasznosságát.
8). A nyelveken szólás a legkevésbé hasznos ajándék. Pál apostol szerint a nyelveken szólásból tízezer érthetetlen szó nem ér fel öt érthető értelmes szóval – mondhatnánk, egy egyszerű mondattal (1Korinthus 14,19). Bár számunkra nem eléggé világos, az apostol nyilván megmagyarázva gondolt itt a nyelveken szólásra, nem a nélkül, hiszen másként ellene mondott volna saját magának (1Korinthus 14,28). (Közben ne feledjük, hogy az akkori görög nyelvben nem lehetett tízezernél nagyobb számot mondani. Pál apostol tehát a lehető legtöbb szót értette a „tízezer” alatt. Vajon mit mond ez a nyelveken szólásra törekvők számára?
9). A nyelveken szólás és a nyelvek magyarázata a legutolsó helyen szerepelnek minden olyan felsorolásban, ahol azok előfordulnak. (1Korinthus 12,8-10; 12,28; 12,29-30; 14,26). A másik annak magyarázata. Ez azt is jelenti többek között, hogy a nyelveken szólás és annak magyarázata a legkevésbé hasznos ajándék az összes többi között. Úgy tűnik, a felsorolást Pál apostol a legfontosabb és a leghasznosabb kritériumok alapján állította össze, hiszen van, amikor számozza és fokozza is őket: „először… másodszor… harmadszor… azután… aztán…” (1Korinthus 12,28). Mivel a nyelveken szólás következetesen utolsóként szereplő karizma az összes többi között, törekedjünk mi is tudatosan a legutolsónak tartani és a gyülekezet számára a legkevésbé hasznosnak – ellentétben azokkal, akik ezt a legfontosabb ajándékok közé sorolják. Tegyünk minden karizmát a maga helyére: a zsoltárt és a tanítást előlre, a nyelveken szólást, a kijelentést és a nyelvek magyarázatát hátulra (1Korinthus 14,26).
10). A Biblia azt parancsolja, hogy törekedjünk inkább a többi ajándékokra és ne a nyelveken szólásra. Noha Pál apostol kívánja, hogy a korinthusiak mindnyájan szólnának nyelveken (1Korinthus 14,5), nekik mégis azt parancsolja, hogy ők maguk azokra a karizmákra törekedjenek, amelyek hasznosabbak a nyelveken szólásnál (1Korinthus 12,31; vö. 14,39). Vagyis ne a nyelveken szólást űzzék, mert magyarázó nélkül az egyáltalán nem hasznos a gyülekezetnek. Inkább kell törekedni azon karizmák elnyerésére és gyakorlására, amelyek hasznosabbak a nyelveken szólásnál. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy amikor a Pál apostol szavát, azaz Isten Igéjét komolyan vevő hívő baptisták tudatosan nem törekszenek a nyelveken szólás ajándékának elnyerésére, hanem inkább a tanításra és a mások számára hasonlóan hasznos ajándékokra, akkor Ige szerint járnak el. Ha a nyelveken szólást a Szentlélek szuverén módon mégis megadná valakinek törekvése ellenére, akkor persze ne tagadja meg azt, hanem használja azt örömmel, alázattal, és mindig a Biblia által meghatározott paraméterek között, ahogy azt fentebb röviden felvázoltuk.
Végkövetkeztetés: Mi baptista hívők nem tiltjuk a nyelveken szólást, mert az Ige arra kér minket, hogy ne tiltsuk (1Korinthus 14,39). De mi nem is törekszünk a nyelveken szólásra, mert maga az Ige kér minket, hogy ne annyira a nyelveken szólásra, mint inkább másra törekedjünk, mégpedig a hasznosabb karizmákra: „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra” (1Korinthus 12,31). Ki az, aki a Biblia ellen akar cselekedni? Mi Ige szerint szeretnénk eljárni. Ezért törekszünk inkább a hasznosabb ajándékokra, és kevésbé a nyelveken szólásra, vagy annak magyarázatára – mégpedig bibliai alapon.
Kedves olvasók. Örömmel fogadok továbbra is megjegyzéseket. Kérlek, küldjétek azokat a következő címre: borzasipal@yahoo.com
